A hittanórák a tanítás után voltak,mert nem minden osztálytársam járt hittanra.Nálam akkor telt be a pohár,amikor az egyik hittanórán a plébános a méterrúddal kergette az egyik gyereket,miközben hülyézte és az anyját szidta. Haragját az váltotta ki,hogy a gyerek a besütő nap sugarait kihasználva,egy nagyítóval papírdarabot próbált meggyújtani. Nekem mindég problémát jelentett a kötelező gyónás,mert fogalmam sem volt milyen bűnöket kell megvallanom a gyóntatószékben,de a nővérem mindég adott tippeket.Gyónás után a kiszabott imádságokat,az oltár előtt térdelve kellett elmondani.Nekem nem nagy kedvem volt sokáig ott térdepelni,úgy gondoltam úgysem tudja senki,hogy nekem mit szabott ki a plébános és ő a gyóntatószékből úgysem látja,egy rövid idejű térdelés után elmentem.
Nekem már gyerekkoromban sem tetszett az a fölfogás,hogy ha elkövetek valami rosszat,megbántok,vagy kárt okozok másnak,akkor meggyónom, elmondok pár miatyánkot és máris tiszta lelkiismerettel élhetek.
A tíz parancsolatot megtanultam és nagyon helyesnek és betartandónak tartom,de a tapasztalatom az,hogy a legtöbb vallásos ember nem tartja be.Lehet úgy gondolják,majd a gyónással helyrehozzák az elkövetett bűneiket, de az is lehet hogy nem is veszik komolyan a vallásukat,hanem az egész csak képmutatás.Sok olyan embert ismertem már meg, aki szinte minden lehető alkalommal ott volt a templomban,de az embertársaival szemben nagyon gonoszul viselkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése