Ukrajna a példakép?

Ukrajnáról szóló híradások után sok hozzászóló nyilatkozik úgy,nekünk is ezt kéne csinálni.Ők már megtették,büszke vagyok rájuk.A mikor én arra hívom föl a figyelmüket,hogy mivel járt és tönkre tették egy város főterét,szeméttel és koromfekete füsttel árasztották el a várost,akkor azt válaszolják,ilyenek miatt,mint én tart itt Magyarország.Mindezt mondják olyan személyek akik nem mernek kimenni egy ellenzéki összejövetelre,nem mernek aláírni egy petíciót,mert félnek ők,vagy gyerekeik elveszíthetik állásaikat. Azok az emberek mondanak elmarasztaló véleményt ismeretlenekről,akik arra nem voltak képesek,hogy elmenjenek a hivatalba kinyilvánítani azon véleményüket,hogy meg akarják tartani nyugdíj megtakarításukat.Igaz annak fejében,hogy lemondtak róla megkapták annak kis töredékét és ezért az alamizsnáért eladták jövőjüket. Lehet a meleg szobában fotelban ülve írni és ábrándozni,de ezek az emberek egyáltalán nem tudják beleképzelni magukat abba a helyzetbe,mit éltek át azok akik nem akarták azt amit a százezer tüntető.Mit éltek át azok a rendőrök akiket a rend helyreállítására kivezényeltek és amikor lőnek rájuk,nincs más választás,mint visszalőni,saját nemzetéhez tartozó személyekre.Most mindenki gyilkosnak kiálltja ki őket,és hősnek aki békés tüntetés helyett rájuk vadászott. Azok az emberek tartják magukat demokratának,akik elfogadják azt,hogy száz,vagy kétszázezer ember leváltson egy demokratikusan megválasztott kormányt Akik most a hatalomért állnak sorban azok máris megmutatták milyen demokraták,mert betiltották a nekik nem tetsző pártot. Nem kell a fotelben ülve másokat forradalomra buzdítani,hátha akad valaki aki kikaparja a sült gesztenyét.Nem kell azokat elítélni,akik átélték 1956 borzalmait és ezért irtózik a forradalmaktól.